Na igen. Látom 6 napja írtam az uccsó bejegyzést. De ha nincs miről akkor inkább nem írok. Szont nézegettem, mintha olvasták volna a blogomat, mert mostanában olyan 10es skálábol 6os csajok az alapok a napszépén. Kitudja.. Elkezdődött a suli.. Kb 3-4 tárgyat tudok sorolni ami ugy komolyabb a többi szerintem gagyi. De nem is baj így legalább nem lesz sok meló vele. Olvastam 1 cikket amit bemásolnék ide már ha fősulinál tartunk:
Nyáron sikeresen megszereztem a szociológusi diplomámat és azt hittem enyém a világ. Aztán hamar szembesülnöm kellett az ÉLET nehézségeivel és igazságtalanságaival.
„Többszörösen” hátrányos helyzetű diplomás vagyok, egy középfokú német és egy alapfokú lovári nyelvvizsgával. Nyáron sikeresen megszereztem a szociológusi diplomámat és azt hittem enyém a világ. Aztán hamar szembesülnöm kellett az ÉLET nehézségeivel és igazságtalanságaival. Az eddig szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani pár sorban a hasonló helyzetben lévő sorstársaimmal.
Diploma után rögtön elkezdtem munkát keresni, hetente több önéletrajzot, motivációs levelet küldtem minden olyan munkahelyre, ahol a diplomámmal munkát találhatnék. 3 hónapi próbálkozás eredménye 2 személyes meghallgatás volt, de sajnos munka nem lett belőle, mert nem rendelkezem legalább 3-5 éves szakmai tapasztalattal. Ezután már olyan munkával is megelégedtem volna, amihez nincs szükség diplomára. Mivel nem rendelkezem angol közép, vagy felső fokú nyelvvizsgával, ezért még a titkárnői állásokat sem tölthetem be.
Szeptemberben eljutottam arra az elhatározásra, hogy regisztráltatom magam a Munkaügyi Központban, bízva abban, hogy ha majd START-kártyás leszek hamarabb lesz munkám. De nem így történt! A munkaügyi központban közölték velem, hogy számomra nem igazán tudnak tanfolyamokat ajánlani. Megkaptam az Álláskeresők Kiskönyvét és decemberben kellett újra jelentkeznem, amikor is értesültem arról, hogy a napokban indulni fog egy angol közép fokra felkészítő nyelvtanfolyam.
Ezek után szembesültem igazán a munkanélküliek kiszolgáltatottságával. Sikerült jelentkeznem a tanfolyamra, mivel a feltétel érettségi + OKJ tanfolyam volt. A „mi alapján döntenek, hogy ki kerül be a tanfolyamra?” kérdésemre azt a választ kaptam, hogy a nyelviskolában lesz egy felvételi és az alapján fognak dönteni. Következő héten megkaptam az értesítést, hogy mikor, hol lesz a felvételi, illetve, hogy milyen iratokat kell magammal vinni. Itt már volt egy kis fennakadás, mivel nem értettem, miért van szükség egy nyelvtanfolyamhoz „szakmai, egészségügyi alkalmasságot tanúsító igazolvány”-ra. Egy-két telefonhívás után kiderült, hogy egy kis pontatlanság volt a levélben, mert erre nem nekünk van szükségünk, csak véletlenül elfelejtették ezt lehúzni. Ám ez a kis probléma nem vette el a lelkesedésemet a reményemet, hogy én majd benne leszek a kiválasztottakban.
Csütörtökön jó sokan megjelentünk a felvételin, a szóbeli elbeszélgetésen megkérdezték, miért van szükségem erre a tanfolyamra, és én válaszoltam, hogy azért szeretném ezt, mert a munkaerő piacon nagyobb esélyem lenne munkát találni, ha lenne még egy angol közép fokú nyelvvizsgám is. Én kis naiv, azt hittem előnyt jelenthet, hogy diplomám és már két nyelvvizsgám is van. A felvételi végén közölték velünk, hogy a következő hét elején hétfőn, vagy kedden a fognak minket kiértesíteni telefonon. Vártam kedd délutánig, de csak nem telefonáltak, ezért én érdeklődtem az eredmény felől. Azt a választ kaptam, hogy majd szerdán fogják azokat, és csak azokat felhívni akiket kiválasztottak. Azok, akik valamilyen „oknál” fogva nem kerültek be, nem érdemelnek meg ennyit sem? – kérdem én.
Szerda délutánig reménykedtem – hát ha csak nem volt idő telefonálni –, nem bírtam tovább ezt a bizonytalanságot és telefonáltam. Közölték velem, hogy ha eddig nem telefonáltak, az azért van, mert nem kerültem be a kiválasztottak közé. Ez óriási hidegzuhanyként ért. Megkérdeztem, miért nem kerültem be, hisz minden embernek joga, hogy ezt megtudja, s talán kérdezni sem kellene. A válasz az volt, hogy a munkaerő piaci igényeknek megfelelően választották ki az embereket. Megkérdeztem, hogy én nem vagyok megfelelő a diplomámmal és a nyelvvizsgáimmal?
Itt kezdődik az én többszörös hátrányos helyzetem. Hátrány az, hogy diplomás vagyok, hogy nyíregyházi vagyok és még csak 4 hónapja regisztrált munkanélküli. Ha ezeket velem a tanfolyamra jelentkezésemkor közlik, akkor nem reménykedek ennyire, és megkímélhettek volna egy újabb kudarctól. Vagy meg kellett volna ezt mind kérdeznem? De én ezt igazából megkérdeztem, csak másképp hangzott a mondat: Mi alapján döntenek?
Nem értem miért nem tudhatunk arról, hogy kik vettek részt, és kik nyerték meg a felvételit, mert ha publikusak lettek volna az adatok, és nem csak a „munkaerő piaci igények” mondat ad nekünk magyarázatot, akkor lehet, hogy könnyebb lenne eloszlatni a kételyeinket is.
Nem kívánom senkinek se a munkanélküliség érzését, de néha egyes emberek megtapasztalhatnák, milyen is az, amikor ennyire kiszolgáltatott helyzetben van valaki. Sajnos olyan világban élünk, amilyenben, de mi emberek tesszük olyanná amilyen. Lehet, hogy csak egy kedves szó, vagy figyelmesség kellene, és nem okoznánk másoknak fölöslegesen bánatot.
Egy szomorú diplomás
Nemvágom hogy egyes emberek csak akkor jönnek rá hogy lehet rossz döntés volt azt a szakot megcsinálni ami lenyomtak mert mondjuk piacképtelen a diploma. Vagy ebben a körzetben az.. Meg attól mást is lehet csinálni. De mint olvasható eszébe sincs más városba elmenni munkát keresni, pedig BPn vagy környékén 80% hogy 2 héten belül találna valamit.
Na ennyi voltam, kösz aki olvasta!
